A szótlanságon némaságot értettünk, mely még magában hordozta a lázadás, az öröm, az ámulat, a kegyelmi állapot lehetőségét.
Ma már a beszélgetésre való képtelenség bamba vigyora büszkél és az ember önmagára mért szótalálás hiányának tragikus börtönű üres csendje kushad.
