A 2001-ben alapított elismerést ma délelőtt a Magyar Írószövetség választmányi ülése előtt adták át a 85 éves költőnek, akit Szentmártoni János, a szövetség elnöke köszöntött.
– A Péterfi Vilmos-díjat rendszerint olyan alkotóknak ítélik, akik jelentős életművet hoztak létre küzdelmes életük során, de az irodalmi szakmától és a mindenkori kulturális politikától méltatlanul kevés figyelmet kaptak – mondta Vasadi Pétert méltató laudációjában Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, a ma délelőtt tartott díjátadón. – Olyanok, akik soha nem állnak be semelyik nyáj kórusába, a maguk útját járják, elveiktől, költői és erkölcsi hitvallásuktól nem tántoríthatók el, és ha kell, az árral szemben is helytállnak.
Vasadi Péter 1926-ban született Budapesten. Elemi iskoláit Újpesten végezte, majd a Könyves Kálmán Reálgimnázium és a Kemény Zsigmond Gimnázium, később a Gábor Áron honvéd tüzér hadapródiskola tanulója lett. Miközben különböző szakmunkákat tanult, 1948-ban beiratkozott az ELTE magyar-német szakára, ahonnan azonban elbocsátották. Csakúgy, mint a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakáról, ráadásul az ország összes főiskolájáról kitiltották. Az ötvenes-hatvanas években egy közlekedési vállalatnál dolgozott, közben közgazdasági tanulmányokat folytatott, és 1970-ben elvégezte a MÚOSZ újságíró iskoláját. 1967-től 1986-ig az Új Ember és a Vigília szerkesztője, újságírója volt.
Első verseivel 1971-ben tűnt fel A magunk kenyerén című antológiában. Az eltelt négy évtizedben 20 verseskönyve és 17 prózakötete látott napvilágot. Irodalmi munkásságáért Somogy-, Új Forrás- és IRAT-nívódíjjal, József Attila-díjjal, Artisjus-, Rónay-, Füst Milán-, Kortárs-, Alföld-, Stephanus- és Arany János-díjjal tüntették ki, 2001-ben pedig megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet.
A Péterfi Vilmos-díjat 2001-ben adták át először. A névadó-alapító Péterfi Vilmos pozsonyi születésű írót az ötvenes években Magyarországon, egyetemistaként bebörtönözték. 1956-ban az Egyesült Államokban telepedett le, ahol jogászprofesszor lett. Magyarországra 1989-ben tért vissza, ahol 2002-ben bekövetkezett haláláig élt. A díjat azzal a céllal hozta létre, hogy a kortárs magyar irodalom olyan kiemelkedő személyiségeit jutalmazzák, akik sokoldalúan mutatják fel a magyarság és Európa történelmi értékrendjét.
A Péterfi Vilmos Irodalmi Díj Alapítvány által kezelt elismerést 2001 óta a következő írók és költők vehették át: Varga Domokos, Lászlóffy Csaba, Czigány György, Albert Gábor, Pusztai János, Szeli István, Utassy József, Ébert Tibor, Kabdebó Tamás, Kiss Benedek, Oláh János, Pósa Zoltán és Tóth László.
Jelentés Babylonból, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974.
Ének a szomjúságról, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1976.
Tamariszk, Szépirodalmi Kiadó, 1978.
Hó és madarak, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982.
Fényromok, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987.
Fahíd (válogatott versek), benne: Ellenmozgás (új versek), Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990.
Mindenki aranyat sejt, Jelenkor Könyvkiadó, 1993.
A viola hatalma, Széphalom Könyvkiadó, 1995.
Kinéz tengerre ablakon, Kortárs Könyvkiadó, 1997.
Mézízű vas, Új Forrás, 1998.
Innen, válogatott versek, Magyar Felsőoktatás, 2001.
A zendülés vízszaga, Széphalom Könyvkiadó, 2002.
Versek innen-onnan, Kolbein Falkheidel, Új Mandátum, 2003.
Hajnal Kentuckyban, Kortárs Könyvkiadó, 2005.
Prózakötetek:
Tűzjel, esszék, Szent István Társulat, 1978.
Az ember reménye, esszék, Ecclesia, 1982.
Lanza del Vasto: Júdás, regény, műfordítás, Ecclesia, 1983.
A szív szüntelen mormolása, esszéregény, Szent István Társulat, 1991.
Ahogy én tudom, esszék, Új Mandátum, Emberhalász, 1994.
A szív tágassága, esszék, Új Mandátum Emberhalász, 1994.
Tettetés nélkül, elbeszélések, Tankönyvkiadó, 1995.
Különben szétesik, esszék, Új Mandátum, Emberhalász, 1996.
Sürget az idő, esszék, Életünk Könyvkiadó, 1996.
Üdvösség ideje, esszék, Széphalom Könyvkiadó, 1997.
Csoportkép, kritikai kisesszék, Kortárs Könyvkiadó, 1998.
Egy nap süt idebent, esszék, Magyar Felsőktatás, 1999.
Nem ragyogtak hiába, esszék, Kairosz Könyvkiadó, 2002.
Ha az áldozat elszabadul, próza, Széphalom Könyvkiadó, 2004.
A kígyó bőre, 8 dialógus Végh Attilával, Kortárs, 2005.