Az ág árnyéka lágyan táncolt a síron. Fenn a lombok között a kis madár ingatta: ide-oda lendült, mint az órainga. Órák és madarak... Ez volt az ő világa. Milyen különös dolgokat tudott róluk mesélni! Milyen szépen el tudta hitetni a gyerekekkel, hogy az órák és a madarak testvérek, csak azoknál maradnak, akik tartóztatni tudják őket, különben nyomtalanul elröpülnek, és nem jönnek vissza soha többet. Elröpülnek, elröpülnek...
Tormay Cécile
kép: Kis Enikő