Üstökös

Lélekszirteken

 

A lelkem életért zugó tavában

Rimek lapulnak, mint a zátonyok.

Szerelmem űz, hogy rajta csolnakázzam

És szívemen el is barangolok.

 

De csolnakom a habja elragadta,

Sodorja éles zátonyok között.

(A tájat erre bánat-népség lakja

S én bánatom is ide költözött.)

 

Fáradt nyugvással csak hagyom rohanni

S zokogva várok, hátha partot ér;

Még könnyem is van nékem; ó van annyi,

 

Hogy vezekeljek minden álmamér' -

És öntöm is sürűn, bőséggel, híven,

Míg tördelődik szirteken a szívem.

 

 

 

NetLand