Kovács Imre 1913. március 10-én született Alcsúton. Az 1930-as években bekapcsolódott a falukutató mozgalomba, csatlakozott a népi írókhoz, majd részt vett a Márciusi Front munkájában. Szociográfiai munkáiban (például A néma forradalom, A parasztéletforma csődje) és szépirodalmi műveiben egyaránt bírálta a társadalmi rend visszásságait. 1939-ben részt vett a Nemzeti Parasztpárt megalakításában. A pártban a kommunista pártnak behódoló szárnnyal szemben a belpolitikában a haladó, független, demokratikus Magyarország fennmaradása mellett, míg a külpolitikában az igazságos, etnikai határokon alapuló békekötés mellett szállt síkra. Amikor a megszálló szovjet hatalom felszámolta a kialakulóban lévő magyarországi demokráciát, neki is emigrálnia kellett. Néhány évi európai tartózkodás után Amerikában telepedett le. Az emigrációban is mindent megtett, hogy a világ figyelmét Magyarországon tartsa. 1980-ban hunyt el New Yorkban.
Kovács Imre népi íróra, politikusra emlékeznek születésének 100. évfordulója alkalmából kedden a Magyar Írószövetségben.
Vasy Géza irodalomtörténész, a szervezet korábbi elnöke elmondta, hogy a konferenciára ellátogat Kovács Imre lánya és unokája is, akik szintén felszólalnak a rendezvényen. "Március 9-én a Parlamentben lesz egy Kovács Imre-konferencia a Lakitelek Alapítvány szervezésében, így a mi rendezvényünk ennek az előjátékának tekinthető" - tette hozzá.
A programot ismertetve elmondta, hogy Monostori Imre Szekfű Gyula, Kovács Imre és a Magyar Szemle kapcsolatáról tart előadást, Pomogáts Béla a Magyarország megszállása című műről fog beszélni, Haas György, akinek nemrég jelent meg a Kovács Imréről szóló életrajzi könyve, az akkor emigrációban élő író-politikus és az 1956-os forradalom szellemi kapcsolatát elemzi. "Szó lesz Tamási Áronnak a népi mozgalomban betöltött szerepéről, én pedig Illyés Gyula mai fogadtatásáról tartok előadást" - fogalmazott az irodalomtörténész.
Pomogáts Béla kritikus, tanár, irodalomtörténész elmondta: Kovács Imrét mindig nagyra becsülte, noha személyesen nem ismerhette. A Magyarország megszállása című műve kapcsán megjegyezte, hogy a mű az 1980-as években jelent meg Torontóban. "Egy politikai visszaemlékezésről van szó, amely megmutatja, Kovács Imrének milyen sors jutott a második világháború idején és közvetlenül utána" - tette hozzá.
Az életét ismertetve felidézte, hogy Kovács Imre fiatalon került a politikai életbe, a népi írók mozgalmában, a falukutatók között vezető szerepet töltött be. Megjegyezte, hogy az általa elemzett kötet 1944-től 1947-ig, a kommunista hatalomátvételig mutatja be a magyar politika történetét, ekkor Kovács Imre kalandos körülmények között emigrált.
"A könyv érdekessége, hogy a személyes életrajzi események, például a gyűjtőtáborban töltött időszak mellett a belpolitikai eseményeket, a magyar demokrácia végóráit is részletesen bemutatja" - mutatott rá Pomogáts Béla, hozzátéve, hogy bár Kovács Imre parlamenti képviselő volt, az alakuló Államvédelmi Osztály rendszeresen zaklatta. "Megtudható, hogy egy magyar demokrata, aki az egész életét a demokratikus átalakulásnak, a szegényparaszti mozgalmaknak szentelte, hogyan kényszerült arra, hogy elhagyja szülőhazáját" - mutatott rá az irodalomtörténész.
Szerinte Kovács Imrére az emigrációban is nehéz évek vártak, eleinte kétkezi munkásként kereste a kenyerét. "Emellett részt vett az ottani emigrációs politikai életben és műveket írt" - tette hozzá.
Pomogáts Béla kitért Kovács Imre falukutató tevékenységére is. "A falukutatás az 1930-as évek legnagyobb szellemi, erkölcsi forradalmát indította el a magyar közéletben" - vélekedett az irodalomtörténész, aki szerint a népi írók írásai egyszerre szépirodalmi és tudományos igényű vállalkozások a vidéki magyar társadalomról.
A kutató arról is szólt, hogy Kovács Imre neve szinte teljesen feledésbe merült, hiszen az emigráció éveiben Magyarországon a "nevét sem lehetett leírni". "Ez az 1980-as években kezdett oldódni, én magam is ekkor írtam róla egy hosszú tanulmányt" - emlékezett, hozzátéve, hogy akkoriban a Kádár-kori kultúrpolitika megpróbálta rávenni Kovácsot a hazatérésre, ő azonban nemet mondott.
"A rendszerváltás körüli időkben jelentek meg az addig elhallgatott művei. Az utóbbi tíz-tizenöt évben szinte egyáltalán nem került szóba a neve" - tette hozzá. Szerinte ennek az az oka, hogy nyugati magyar emigráció irodalma, szellemi teljesítménye máig feldolgozatlan, visszhangtalan maradt a magyar irodalomtörténetben, közéletben.
(MTI)