amerikai filmdráma, 1982  

A film alapját Romain Gary egyik novellája szolgáltatta. A címbeli fehér kutyát gazdája - a filmben egy kezdő színésznő - úgy ismeri meg, hogy az állat éppen a kocsija kerekei alá szalad. Miután egy állatorvos helyrehozza a kutyát, az ifjú színésznő ideiglenesen magához veszi a sebesültet. Csakhamar belátja, hogy nem is cselekedett rosszul, ugyanis az egyik este megtámadják, és a kutya megmenti az életét. Igen ám, de az állat körül még sincs minden rendben, éjszakánként eltűnik, és amikor hajnalban hazaoldalog, tele van vérfoltokkal. Ugyanakkor egészen váratlanul nekiront új gazdája látogatóinak is. A színésznő felkeres két neves idomítót, és hamarosan - egy újabb gyilkosság után - kiderül, hogy az állatot korábban arra tanították, hogy végezzen a négerekkel . Az egyik idomító, aki maga is fekete bőrű, elhatározza, hogy átneveli a kutyát... (A fehér kutya érdekessége még, hogy a színes film mindannyiszor fekete-fehérré vált, valahányszor a kutya szemével láttatja az eseményeket.)

2013. január 25.,  péntek,  18:00

CIN-KE Filmklub az Aranytízben (Bp. V. ker., Arany J. u. 10.). 

A film után Seres Sándor tart interaktív előadást és vezeti a beszélgetést.

Samuel Fuller

“A film csatatér. Szeretet, gyűlölet, akció, erőszak, halál.  Egyszóval: érzelem.”

Samuel Fuller mondta ezt, Jean-Luc Godard filmjében, a Bolond Pierrot-ban. Vajon ki volt ez a rekedt hangú, égető tekintetű kis ember nagy szivarral? És vajon hogyan jutott erre a megállapításra? Fuller fordítva haladt: Hollywoodból ment az európai film világába, ott megállapodott, de közben amerikai filmeket is csinált. Nyugdíjasként újra Amerikában élt. Európának  amerikai (egyik kezében szivar,  másikban whiskey), Amerikának európai – és közben sok ázsiai témán dolgozott (japán és kínai származású kollégákkal). Kemény őszinteségét sokan primitívségnek bélyegezték, de Kubrick, Godard, Truffaut, Herzog, Wenders, Scorsese, De Palma, Jarmush, Mika Kaurismäki és Tarantino példaképe volt – többek között...

Samuel Michael Fuller 1912-ben született  Worcester-ben (MA). Szülei Oroszországból és Lengyelországból kivándorolt zsidók voltak. 11 éves korában édesapja meghalt. Édesanyja hét gyermekével New York-ba költözött. 11 éves korától rikkancs volt New York utcáin, 17 éves korára profi újságíró és karikaturista. Filmjei is bulvársajtó-ízűek:  

Bizarr történet, sok erőszak, tömörség, lényegre törő megközelítés, az akció és a konfliktus kihangsúlyozása jellemzi őket. Bűnügyi tudósító volt, így közelről ismerte az alvilágot, a börtönöket és a kivégzéseket. Megtanult melléknevek nélkül írni. Híres volt arról, hogy élőben is szalagcímekben beszél. A nagy válság éveiben vonatra szállt, és 

a hobókkal együtt beutazta Amerikát. Csövesekkel aludt, de mindig nála volt hordozható írógépe és egyre küldte történeteit az újságnak.

1936-ban már Hollywood-ban írt forgatókönyveket. Amikor kitört a háború, nem kért protekciót, egyszerű közlegényként vonult be. Fuller keményen harcolt, végig a Második világháborúban, 

az Amerikai Hadsereg (US Army), Első Gyalogoshadosztályában, a híres The Big Red One (Nagy Vörös Egyes) nevű divízióban. Harcolt Algériában és Szicíliában. Ott volt az Omaha partszakasznál, részt vett az Ardenneki offenzívában és a Falkenau haláltábor felszabadításában. 

Négy évtizeden át rendezett filmeket, dolgozott más rendezők filmjeinek forgatókönyvírójaként és színészként is nagy volt – a legtöbbször önmagát játszotta. Életműve egyéni módon dolgozza fel az amerikai legendákat – legtöbbször a western, a film noir és a háborús eposz műfajában.

Seres Sándor