A költő nem tesz mást: csak tűzliliomot ültet a lét szívébe.

Elmondja a világot és meg akarja változtatni a világot.

A jóság küldötte ő.

Az élet énekese és társa a halálnak.

Énekel, amíg száját be nem tömi a föld.

És mindenkinél jobban vágyódik a szabadságra és a szeretetre. 

Juhász Ferenc