A balkáni "halálmars" és az északnyugat-szardíniai Asinara börtönsziget történetéről szóló könyv jelent meg a napokban. A Szamár-sziget szellemkatonái című kötet csak az első része Margittai Gábor és kutatótársa, Major Anita Asinara-projektjének, amely nemzetközi vándorkiállítással, majd egy dokumentumfilmmel folytatódva állít emléket annak a több ezer, köztük rengeteg magyar első világháborús katonának, akik soha nem tértek vissza a szardíniai hadifogolytáborból. A könyv szerzője, Margittai Gábor kisebbségkutató elmondta: feleségével, kutatótársával, Major Anitával kutatták a magyar emlékeket Szardínián, amelynek mellékszigetén, Asinarán rátaláltak az egykori fogolytáborok maradványaira, illetve egy "festői partszakaszon" a foglyok csontjait rejtő osszáriumra. E kápolnában mindössze egy olasz feliratú tábla utal arra, hogy ott száz évvel ezelőtt az első világháború egyik leggyilkosabb haláltábora működött.
Az első világháború kezdetén, 1914-ben a szerb hadszíntéren fogságba esett katonákat nyolcszáz kilométeren át terelték a Balkánon, majd napokig marhaszállító gőzösök gyomrában hánykolódtak, mire Szardíniára értek. A 85 ezres "fogolytömegből" végül mindössze hatezren térhettek haza, sokan jóval a háború befejezése után. A legtöbb hősi halott Magyarországról származott.
Elsőként Lőrinczi László Szardínián élő, erdélyi magyar író kutatta a sziget történetét. Az ő munkájának eredményeit is felhasználva kezdett kutatásba Margittai Gábor és felesége. A szerző kiemelte: egy nemzetközi kutatótársaság is alakult olyan emberekből, akik nem tudják elfogadni, hogy "ez a veszteség" és a börtönsziget története elfelejtődjön. Az utóbbi időszakban Szardínián nagy kutatási láz indult be. Margittai Gábor és felesége a világon elsőként "kőről kőre" végigjárta a "halálmars" - Belgrádból Koszovón, valamint az albán hegy- és mocsárvidéken át a szardíniai lágerszigetig tartó - útvonalát.
Mivel Asinara a kilencvenes évek végéig a szicíliai maffia rettegett börtönszigete, ezt megelőzően is terroristák és banditák büntetőtelepe volt, a világháborús tábor örökségei is fennmaradtak, több magyar fogoly tárgyaira is rábukkantak a helyszínen. Az északnyugat-szardíniai Asinara, azaz Szamár-sziget természetvédelmi terület, ezért most is csak korlátozottan látogatható. Margittai Gábor ugyanakkor megjegyezte: az ottani nemzeti park igazgatója, Pierpaolo Congiatu is szenvedélyesen kutatja Asinara emlékeit és örömmel fogadta: a magyarok számára is fontos, hogy emléket állítsanak az ott fogságba került katonáknak.
Margittai Gábor szerint a Szamár-sziget katonáinak története az első világháború egy olyan részéről szól, amelyben annak "minden borzalma benne van: a lágerek, a kiszolgáltatottság, a kegyelet hiánya, a hősi halottak elfeledése", egyúttal egy kalandos történeten keresztül igyekszik megvilágítani az Osztrák-Magyar Monarchián belüli nemzetiségi kapcsolatokat. A könyv több mint három éves kutatómunka eredménye és - mint a szerző kiemelte - csak első része az Asinara-projektnek. Decemberben Budapesten elindítanak egy nemzetközi vándorkiállítást, amely a terveik szerint Magyarország és a Kárpát-medencei magyarlakta városok után a balkáni "halálmars" útvonalát is bejárva jut majd el Szardíniára. Major Anita rendezésével egy 50 perces dokumentumfilmen is dolgoznak, amelyet jövő év elején mutathatnak be.
(MTI)