Az elmúlt évihez hasonlóan újra a 20. századi irodalom és a politikai hatalom viszonyára koncentrál az immár 41. alkalommal megrendezendő Tokaji Írótábor. A hazai és külhoni magyar írók, költők, irodalomtörténészek rendezvénye augusztus 14-én kezdődik és 16-ig tart a Tisza-parti városban. A tábort az idén az elmúlt évihez hasonló címmel - Eltiltva és elfelejtve, a hallgatás és elhallgattatás évei a magyar irodalomban - hirdették meg - Sáray László, a Tokaji Írótábor kuratóriumának titkára.
A tavalyi tanácskozás szakmai sikerére és eredményességére építve, valamint a korszak nagyságára való tekintettel az idei Tokaji Írótábor a megkezdett tematikát folytatja - tette hozzá, megjegyezve: az elmúlt évben az 1945 és 1965 közötti időszakot tekintették át, idén az 1965 és 1990 közötti évtizedek történéseire fókuszálnak.
Sáray László elmondta: a témák között szerepel az, hogy miképp alakult az 1956-ban szabadult alkotók és az 1956-os emigráció pályája, hogyan történt az elhallgattatott nagy művészek és gondolkodók - például Hamvas Béla, Füst Milán, Kassák Lajos, Kodolányi János, Weöres Sándor, az Újhold alkotói - visszaszivárogtatása az irodalmi közéletbe.
Ugyancsak a témák között szerepel az, hogy milyen módon vívták szellemi védharcukat a folyóiratok, az írói közösségek; hogyan alakult a magyar neoavantgárd helyzete a határon innen és túl, miként próbált lazítani a rendszer kötöttségén a 60-as évek végén induló új nemzedék, milyen hatással volt az ő fellépésük egyrészt az "aczéli kultúrpolitikára", másrészt az őket befogadó irodalmi közegre.
Szintén naprendre tűznék azt is, hogy milyen szerepe volt a Tokaji Írótábor első 17 évének az irodalom önvédelmi folyamatainak ösztönzésében, milyen lehetőségei voltak a szamizdatkultúra terjesztésének, milyen hullámot indított el a Magyar Írószövetség emlékezetes 1986-os közgyűlése.
Sáray László szerint "nem kaphatunk valós képet az elmúlt évszázad magyar szellemi folyamatairól, ha a diktatúra évtizedei kártevéseinek sokféle módozatára nem derítünk közösen fényt. A folyamatosan visszavert kulturális szabadságharcok a hatalom erózióját is fokozták. Ennek a történetnek a fölvázolása, csomópontjainak a föltárása, folyamatának további árnyalása elengedhetetlen feltétel a huszadik század magyar irodalom- és szellemtörténetének elfogulatlan, objektív, sokszínű megrajzolásához".