Az Osztrák-Magyar Monarchia egyetlen kőolajszállító hajójáról, az Etelkáról nyílik kiállítás október 17-én a fiumei (rijekai) levéltárban. „Az adatok összegyűjtése régen elveszített mozaiktöredékek utáni kutatáshoz hasonlított, amelyek Rijekától Budapesten és Bécsen át Olaszországig, Franciaországig és Nagy-Britanniáig voltak szétszórva” – nyilatkozta a lapnak Velid Djekic helytörténész, a kikötőváros ipartörténetének kiváló ismerője, akinek több évnyi kutatómunka után sikerült összeállítani az Etelka történetét.
A tankhajó 1892. december 12-én kötött ki először Fiumében, 3500 tonna Batumiból származó nyersolajjal a tartályaiban. A hajót a budapesti Kőolaj-finomító Gyár Részvénytársaság építtette az Egyesült Királyságban. Az egycsavaros tengeri gőz tanker hossza 88,08 méter, legnagyobb szélessége 11,39, magassága pedig 8 méter volt. 3620 tonna maximális teherbírása miatt a maga korában szupertankernek minősült. Egy kirakodással 20 napra elegendő nyersolajat biztosított a fiumei gyárnak, amely havonta ötezer tonnát tudott feldolgozni.
Az Etelka négy éven át szállított nyersolajat Fiumébe Batumiból, amelyet a Rothschild bankárcsalád tett az akkori idők egyik legjelentősebb kikötőjévé. Ők finanszírozták a Kaszpi-tengeri Bakut és a Fekete-tengeri Batumit összekötő vasút megépítését, megbízható nyersanyagellátást biztosítva ezzel többek között a szintén Rothschild érdekeltségű fiumei finomítónak is. A Rothschildok 1886-ban megalapították a Bnito néven ismert Kaszpi- és Fekete-tengeri kőolajvállalatot. Így nem véletlen egybeesés, hogy a Baku-Batumi vasutat 1883-ban, éppen a fiumei finomító megnyitásának évében fejezték be. Ezt nem kérdőjelezi meg az a tény sem, hogy Batumi fejlesztése mögött a család francia, a fiumei finomító mögött pedig a bécsi ága állt – állítja Djekic, aki a rijekai állami levéltárban kiállított anyag egy részét is éppen a Rothschild leszármazottaktól kapta.
Az Etelka négy éven át volt a Rothschildok jól átgondolt, teljes kört bezáró üzleti láncolatának az egyik kulcsfontosságú eleme. Ez a helyzet a galíciai kőolajmezők felfedezésével az 1890-es évek derekán megváltozott. A korábban kőolajimportőr Monarchia egy csapásra a világ harmadik legnagyobb kőolajtermelőjévé vált, az Adria-parti finomító pedig a vasúton érkező galíciai nyersanyag feldolgozására állt át. Az Etelka munka nélkül maradt.
A hajót 1896-tól az olajfinomító társaság által alapított Photogen Forgalmi Rt. szállítmányozási vállalat vette át, majd 1909-ben megvette az osztrák-magyar haditengerészet. A háborús időkben Vesta néven hajózott, petróleumot és fűtőolajt szállítva.
Az I. világháború után háborús kártérítés részeként a tankert Olaszország kapta meg, ahol először Marta néven az olasz hadiflotta kötelékében, majd 1926-tól, az akkor megalakult Agip szolgálatában hajózott. 1936-ban visszakerült a haditengerészethez, Olaszország kapitulációja után pedig a német hadsereg hadizsákmányaként hajózott 1944 júliusáig, amikor Livorno előtt torpedók elsüllyesztették. 1947-ben a hajóroncsot kiemelték és bontóba szállították – foglalta össze a Novi list.
Az Etelka nevű tankhajó történetét - és általa a város ipartörténetének eddig kevésbé ismert fejezetét - bemutató tárlaton kiállítják Czölder Dezső 1906-ban készült képét is, amely az akkori fiumei kikötőt ábrázolja.
(MTI kmt \ pag \ bsa)